Amikor megérkeztünk, a Dysentery nyomatta az utolsó 2 számát, tehát róluk nem tudok igazán komoly véleményt írni. Arra emlékszem, hogy amikor felhoztam a gitáromat a színpadra, remegett a lábam alatt a talaj a gyors és egyenletes duplázásoktól, valamint észrevettem, hogy a dobos nagyon gyorsan reagált, pontos volt. Maros is szépen kezelte a gitárját, úgy vettem észre, mintha valami progresszív death metalba vinné el a zenét, de ahhoz képest, hogy ilyen nagy fába vágta a fejszéjét lehetett volna egy picit pontosabb is. A bőgő, annyira nem volt kivehető, mivel szerintem túlságosan is hasonló dolgokat játszott, mint a gitár. Ezt veheti a zenekar pozitív kritikának is.
Utána jöttünk mi, az Előtag. Én felülről nem vettem észre sok hibát, voltunk már rosszabbak is. Egy picit lehangolt az, hogy csak 30-40 percet játszhattunk, mivel csúszás volt a programban, pedig élveztem a játékot. Nembaj, majd legközelebb.
Következett a Csak Van. Tavaly hallottam őket az Ócsó-feszten és utána vagy két hónapig róluk beszéltem, mert nagyon tetszett a produkciójuk. Talán túl nagy volt az elvárás, de úgy érzem, nem valami sokat fejlődtek tavaly óta. Hiányoltam több feldolgozást. Túlsúlyban a saját számok voltak, amik nekem nem igazán jöttek be, picit olyan erőltetettnek tüntek (szubjektiv vélemény) és néha már zavaró volt a Ferke gitárjának túlzott beflangerezése. Erről beszéltem vele és valószinüleg technikai gondok merülhettek fel. Mint tavaly, most is tetszett az énekes hangja, de néha már sok volt az a krákogásnak tünő hang, amit pl a Breaking the law-ba is applikált. A színpadi show is megvolt, a közös hajrázás, stb. Látszott rajtuk az összeszokottság és a zene iránti tisztelet is. Szerintem nyugodt szívvel lehet rámondani, hogy okés volt.
Az Antipeti ismét nagy bulit csapott a feldolgozásaival. Először nem hittem a szememnek, mikor felállt velük a szinpadra Vanya Brigi a Why Not?-ból. Nagyon jól összedolgozott a zenekarral, kimondottan passzolt közéjük. Ez a zene nagyon jól kiemelte Brigi tehetségét, gratula! Ami még tetszett, hogy látni lehetett, hogy Dávidka a frontember, nem csak a rengeteg szólóból, hanem a zenekar kiállásásól is. Nagyon tetszett a produkciójuk.
Még megvártam a Rómeót, végignéztem, hallgattam, táncoltam.Voltam már jobb koncertjükkön is, de ez se volt kutya!-főleg ahogy a csávesz Peavey 5150 ese szólt, vhaa.
Ezután hazementem, s az úton szomorkodva rájöttem, hogy az Előtagnak van még mit csinálnia, hogy felvegye a versenyt a többiekkel, de állunk elébe!