Feltehetnétek a kérdést: minek írunk mi (pontosabban én – mea culpa) a mi rimaszombati sulink újságjában egy Bősön megrendezett akcióról, amin még csak nem is vettek részt iskolánk diákjai? És én válaszolhatnám, hogy miért ne? Na jó, nem intézném el ennyivel a választ. Azért írok erről, mert szerintem senkinek sem árt, ha megtudja hogy hát ilyen is van. Mert mi is van?
Az, hogy a SZMAZE (az előző számból kéne rémlenie a névnek...) november 18-án rendezett egy tehetségkutatót, szlovákiai magyar zenekarok részére, ahol is a döntőben 8 zenekar mérkőzött meg egymással (mind Nyugat-Szlovákiából. Nem hiszem el hogy a mi környékünkön és tőlünk keletebbre nincsenek zenekarok – szóljon már nekik valaki! )
A munka már délelőtt 10-11-kor elkezdődött, hogy a délutáni kezdésre minden a lehető legsimábban menjen. Sajnos az érdeklődés nem volt egyenes arányban a műsor minőségével. Annak volt igazán érdemes pont erre az akcióra eljönnie, aki még nem ismeri ki magát a hazai zenevilágban, mert így ízelítőt kapott mindjárt 8+2 zenekarból.
De hogy is folyt az egész? Minden bandának volt 10 perce a beállításokra és 20 perc játékideje. Az első kettő – az Under My Inside és a Neurasthenia HC metált játszott, khm... lazán indítva a programot. Ezután a számomra hallgathatóbb metál és rock fajták következtek, nevükön nevezve a dolgokat (ill. bandákat): Mortifer, Csak Van, Rock-Stone, Phoenix, Kerecsen és Live Mirror.
A helyezettek: 1. Csak Van
2. Mortifer
3. Live Mirror
Ők a következő díjakon osztoztak: stúdióidő, videoklip készítése és hangszervásárlási- utalvány. Az első három helyen kívül a zsűri kiosztott még különdíjakat is pl. a legjobb gitárosnak, basszusgitárosnak, dobosnak, énekesnek és közönségdíj is volt.
Az eredményhirdetés után a királyhelmeci Waterfall (azért valami kis kelet mégis volt a dologban) adott fergeteges koncertet, legvégül pedig a helyi (azaz bősi) Gixer zárta az estét. Prológusnak betudható rész volt a pakolás, ami után holtfáradtan hazaindultunk. Hozzáértők is konstatálták, hogy bizony vannak érdeklődésre méltó zenekaraink. Lelkemben kiegészíteném a mondatot azzal, hogy a Rómeó Vérziken túl is van szlovákiai magyar zene. És nem is akármilyen! Remélem sikerül(t) felkeltenem az érdeklődéseteket és valahol mélyen elraktározzátok ezen zenekarok nevét és ha akad rá lehetőségetek az otthoni punnyadás helyett összepakoltok a haverokkal és elindultok egy-egy koncertjükre.
Mert használjuk ki, ha van mit és legyünk büszkék, ha van mire!
Jó szórakozást!