A JØNVUKK zenekar koncertje Budapesten.

Miután befejeztük totó-lottó anyagtudomány pót ZH-t (amin - utólag kiderült - nem mentem át :D), éppen hívott Lacika (Csakvan), hogy akkor mikor találkozzunk. Olyan fél tíz körül érhettem a helyszínre, ami - ahogy Árpi is mondta többször a koncert alatt - \"egy ilyen tipikus bölcsészhely\" - egy pincehelyiség, felosztva több kisebb részre. Még egy ilyen amatőr film vetítése ment, mert ugye Mediawave bestof, ez volt az akció lényege. Ahogy bementem, szinte rögtön Lacikába botlottam, aki még szintén kabátban volt és beszélgetett valakivel. Lekezeltünk egy csomó szerdahelyivel, - valaki meg is állapította viccesen, hogy itt mindjárt verekedés lesz, hiszen a szerdahelyiek többen vannak - aztán kimentünk egy kicsit beszélgetni, mert nem volt hely. Közben találkoztunk a JØNVUKK tagjaival, (egy kis elintéznivalójuk volt kint), aztán együtt visszamásztunk. Éppen vége lett a filmnek, a zenészek elkezdtek rakodni, mi meg leültünk Veronihoz, és kiderült, hogy ő meg nem sokkal azelőtt búcsúzott el Matyitól a reptéren. Sok szerencsét, Strieženec fivérek! :)
A zenekar hamar behangolt, mi átültünk a bárpulthoz, hogy igyunk is valamit, meg csak ott volt hely, közben Gáborkával együtt álmodoztunk és különböző szituációkba helyezve elméleteket gyártottunk a vendégeket elbűvölő pincérnőről.
Ahogy elkezdődött a koncert, mindenki, aki ismerte a zenekart, körbeállta a \"színpadot\", ha lehet ennek nevezni az éppen erre szolgáló egyik sarkot. Nagyon örültem, hogy végre kielégítettem egy kicsit a zenei élményre vágyó énemet is, mert már régen voltam igazi koncerten, meg ha igen is, akkor is inkább a társasági ismerősökkelújratalálkozós-kicsiteldumálgatós felvonásban vettem ki a részem, itt viszont egész idő alatt a zenére koncentráltam. Szintén ez volt az első teljes értékű JØNVUKK koncert amin voltam, és annak ellenére, hogy a szövegeket első hallásra nem mindenhol lehetett érteni, majdnem mindegyik számnak volt értelmi/érzelmi mondanivalója, ami gyönyörű a zenében, hogy a szöveg mondanivalóját megtestesíti a zene. Persze nem is kell mondanom, hogy Atesz a két dobbal meg két tányérral is finom dobtémákat nyomott, meg olyan lazán, de egyben pontosan és teljesen összetartva a zenekart. Az hogy díszítésként az éppen a feje mellett levő pult szerűségen játszott 1-2 tizenhatodot, vagy hogy az egyik szám elején a teljesség kedvéért egy mély szinti hang erejéig kinyúlt a dobok mögül.
Szerencsére nagyon jól szólt minden a kis helyen ez a szvsz nem nagy hangtechnikával megvalósított koncert, úgyhogy a sample-k, vagyis a lemezekről bekerülő hangok is jól hallatszottak. A közönség sztem nem nagyon vette a lapot, többen csak unottan ültek foteljaikba roskadva. Pedig volt ott minden, Pilinszky, József Attila, finom és sűrű ritmusok egyaránt, komolyzene-szerű zongorajáték, vagy csak enyhe pötyögés, kifejező basszus téma, a két MC, és a DJ.
Visszaadni nem lehet az élményt, öröm volt látni ahogy kibontakozik a zenekar. Talán Józsika lehetne néha kicsit hangosabb, vagy kicsit jobban artikulálahatna, de ez tényleg már csak minimális. Ráadásként még Erni és Atesz elnyomtak egy közös HC-Death (nem értek hozzá) szerű saját témát; itt is csak néztem mit ki lehet hozni ilyen kevés dobból.
A pakolászás után a többség kocsival hazafelé indult, Erni, Lacika és én meg elindultunk Buda felé, ki a kollégiumba, ki meg albérletbe :)
Végre egy egyedi és őszinte a zene, sok kis részlettel, amik között az ember talál olyat, amihez a saját világát tudja kötni . Köszönöm a zenei élményt, és remélem nem ez az utolsó JØNVUKK koncert, amin így részt tudtam venni :)
Komolyan fasza volt, hajrá!

Kezdjük a dolgokat a legelején, október 7-én, délután kettőkor. Ekkor nyitottuk ki a kultúrház ajtaját, és kezdtük meg a koncert előtti munkálatokat. A technikus szinte azonnal megérkezett, elkezdtünk hát berakodni. Este hatra nagyjából mindennel megvoltunk, így elkezdtük várni a jónépet, de az emberek igencsak lassan jöttek. Amikor egy kicsit többen összegyűltek, szóltunk az InDiViDuAlnak, hogy ideje lenne elkezdeni a koncertet. Ezt ők megtették, megadták az alaphangot, szerintem kimondottan jók voltak, jó volt hallgatni rp szólóit. Utánuk a Sad Monday következett, akik szintén jól játszottak, kellemes koncertet adtak, de a kajájukat, ami a backsatge-ban elő volt készítve, megette valaki... Ezért hoztam újat, és ők sem szenvedtek hiányt kajában. Az Előtag koncertjét nem láttam, csak hallottam, hogy Jozzy gitárja katasztrofálisan szól az Ákos kombóján. Az Expired Passport egy elég új felállásban játszott, és a zenekar tele van heteroszexuális szinglikkel, ahogy Szampo monta. A koncert nagy részéről lemaradtam, mivel szervezési dolgok is voltak, amiket el kellett végezni, de a végét láttam. Minden jó, ha a vége jó, és ennek jó volt a vége! Vajdi gitárja nagyon jól szólt, pedig ugyanúgy az Ákos kombóján játszott, ha jól emlékszem. Következett a Why Not?, akik fantasztikus koncertet csináltak, bár a Knockin\' On Heavens Door-t még ilyen rosszul nem hallottam. A többi rész viszont nagyon jó volt. Ezután mi, vagyis a MiNapunk következett. Az első szám katasztrofálisra sikeredett, nem hallottam semmit, totális szétcsúszás volt. Ez a helyzet úgy a szám felére rendbejött, a második nótától már egész tűrhető lett. Utánunk két bemutatkozó zenekar következett, az első valami death metal/grunge keverék volt, a nevüket nem tudom, de nagyon agresszíven játszottak. A koncertről annyi maradt meg bennem, hogy \"HÁBORÚ, WHOOOOO!!!\". Ezután a bOI!kott zenekar következett, akiknek két számra jutott idő, és ezalatt nem nagyon győztek meg, többre számítottam. Úgy érzem, a buli végül is jól sikerült.

A legnagyobb érdeklődés az esti programok iránt volt, amikor is két-három helyszínen zajlottak a koncertek és performance-ok. A szervezők igyekezete szerint szerettek volna egy európai, színvonalas kulturális rendezvényt tartani. Ami sikerült is. A látogatók szárnyaltak az örömtől. A vízimalom melletti térségben aztán mindenki kedvére válogathatott a koncertek és az előadások közül. Volt jazz, hip-hop, reggea, trance és technozene, vérbeli rock és dzsesszkoncertek fogadták az érdeklődőket. Akikből akadtak jó páran. Legyen az helyi vagy külföldi fiatal. Mert bizony sok külföldi vendég szállt meg öt napra Gútán. Volt, aki már másodszor járt itt. A szervezők elmondása szerint idén háromszor annyi jegyet adtak el, mint tavaly, és a csaknem kétszáz résztvevő is a fesztivál sikerét bizonyítja. Az ismertebbek közül kiemelendő a komáromi Rap’art’oar banda, akik a hip-hop stílust képviselték, valamint a szintén komáromi Outsiders breaktánccsoport. De megemlíthetem a szintén a hip-hop zenei berkeiben utazó AttillaH, McLaren és Jakuzza rapcsapatot is.