Idén másodízben rendezték meg a Felvidéki Magyar Sziget nevezetű multikulturális fesztivált, amely a nemzeti oldal által szervezett Magyar Sziget szlovákiai \"kistestvére\".

Idén másodízben rendezték meg a Felvidéki Magyar Sziget nevezetű multikulturális fesztivált, amely a nemzeti oldal által szervezett Magyar Sziget szlovákiai \"kistestvére\". A Hatvannégy Vármegye mozgalom által szervezett rendezvény ezúttal nem a kamocsai Oáza camp-ben zajlott, hanem a nádszegi szőlőskertben. Azt hiszem, panaszra senkinek sem volt oka, hiszen az idő remek volt, a sör viszonylag olcsó, és a helyszín is otthonosabb volt. Számomra viszont elég taszitó a fesztivál \"népnemzeti\" jellege, pl szórólapok, politizálás és persze egy rakat bőrfejű (igaz, a legtöbb Magyarországról jött busszal)...
Május utolsó péntekén kezdődött az egész... Úgy délután 5 óra körül érkeztünk meg a helyszínre, épp a csallóközcsütörtöki Phoenix utolsó dalára. Gyors átrakodás után a zselizi Nautilus következett. Programjuk a szokásos volt, újat most sem kaptam tőlük. Késő délután, 6 óra körül járhatunk, ám az ózdi Remorse trasher brigád defektet kapott az autópályán, igy nem érték el a saját koncertjüket. A csúszás elkerülése érdekében helyettük a somorjai Rómeó Vérzik adta a talpalávalót! A koncert elején még azthittem hogy új bőgőse van a zenekarnak, majd később rájöttem, hogy Koppány levágatta a haját... Túlnyomórészt régi dalokat nyomtak, de az új album dalai sem maradtak el. A közel másfélórás koncertet követően állt színpadra hazánkban először a Depresszió. Különösebb élménnyel itt sem lettem gazdagabb. Az 5 éves zenekar sokat köszönhet a szerencséjének. Az est fénypontja Kalapács Józsi volt és zenekara. Kalapács, imidzséhez hűen a szokásos szegecses szerkójában lépett szinpadra. Miután sok dalt játszottak az új albumról, valószínűnek láttam, hogy az otthoni gyűjteményben nem fog szerepelni az új anyag. Kalapácsék után a már szintén idősnek számitó Treff játszott. Újból hallhattuk az elcsépelt szövegeket a tőlük megszokott zenei előadásban. Időközben megérkezett az ózdi Remorse is, Róm Gábor nélkül, ám új \"pacsirtával\". Zsoláék idén is nagyot dörrentek! A srácok szivvel-lélekkel zúzták az emberek agyát, tekerték nyakát, legalábbis annak, aki ott volt, ugyanis az \"úúú, de fáradt vagyok\" szindróma erősen uralkodott. A programba becsúszott egy-egy Pantera, Testament vagy épp egy Slayer. Fellépésükkel záródott a pénteki nap. Ezt követően újból célbavettük a sörcsapot és reggelig el sem mozdultunk. Sátor hiányában a hatos busszal hazatepertem, és délután már kocsival jöttem vissza.
Épp a Drastic Means kezdésére érkeztünk. A srácok monoton zenéjükkel nem igazán lopták be magukat a szivembe. Attól, hogy C-re van hangolva egy gitár, még nem fog keményen szólni. ;) Azt hiszem, utánuk a peredi Mortifer következett. A technikusok bikára eltalálták a hangzást, jól szóltak, bár az egyhelyben állásuk azt eredményezte, hogy a közönség is csak állt és hallgatott. A koncert ismét a Nemzeti dallal végződött, aminek a sok nacionalista csak örülni tudott. A délután folyamán még jópár koncertet kihagytam, ezért kicsit hiányos leszek. Szürkületkor a Kárpátia zenekar állitotta maga mellé a sok a kopaszfejű szélsőst és a nemzet híveit. A provokáló szövegeken kívül igénytelen zenét is kaphattunk. Ekkorra már kezdtem besokallni, hogy mozdulni sem tudok a tömegtől, akik nem éppen testvériségre buzdító bekiabálásokkal \"színesítették\" a koncertet. Mire felcuccolt a P.Mobil, én már a kocsiban vártam a többi barátom, igy sem őket, sem a Beatricét nem láttuk. Úgy érzem, semmit sem vesztettem, hogy
leléptem. És azt is érzem, hogy így, ebben a formában, ilyen körítéssel nagyon nem hiányzik nekem ez a rendezvény. Ezt ismét ne értse félre senki, csupán arra utalok, hogy mindent mértékkel!